Irán szomszédjai arany tölcsérként funkcionálnak

Mivel az élet Iránban egyre drágábbá és nehézkesebbé válik, lakosai az arany felé fordulnak. Irán több, mint 2 millió hordó olajat adott el naponta a tavalyi év során, de idén októberben ez csupán már napi 1 millió hordó volt. Valutájuk, a rial rohamosan veszít értékéből és a hiperinflációs feltételek is egyre rosszabbodnak. Még a húsfogyasztás is jelentősen visszaesett. Ahogyan a nemzet életfeltételei romlanak, úgy áramlik be a szomszédos országokból Iránba a sárga nemesfém.

„ A hiperinfláció kezelésének két módja van. Elsődlegesen a dolláron keresztül és alternatív úton az aranyon keresztül” – mondja Mark Wallace nagykövet, az Egyesülés a Nukleáris Irán Ellen elnöke, a Gold Investing News-nak adott interjújában.

A megszorítások egyik hatása, hogy egyre nehezebbé válik Iránban a jelentős külföldi valuták beszerzése. Az elérhető devizák egy részére a privát szektor hivatalos kereskedelmében van szükség, de ezen felül a nyilvánosság is szeretné megtakarításait biztos valutákban tudni.

A rial és az olaj bevételeit többnyire arany és dollár vásárlására fordítják. Ezek a problémák kényszerítették Iránt arra, hogy harmadik felet és külföldi nemzeteket is bevonjon annak érdekében, hogy eltitkolja gazdasági tevékenységeit – áll egy a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja-nak jelentésében.

Az iráni rezsim és annak elit közössége gyanakodva fogadja az arany felhalmozását, és a harmadik fél-stratégiák egyike az, hogy a szomszédos országokat használják csatornaként, hogy Iránba hatalmas mennyiségű aranyat vigyenek be.

„2010-ben és 2011-ben Törökország összesített arany exportja elérte a 4,3 milliárd dollárt – mondta Inan Demir a Török Finansbank gazdasági főnöke a Voice of America-nak – most, az idei év első hat hónapjában az Iránba irányuló export 6 milliárd dollár volt. A korábbi trendekhez viszonyítva mindenképpen valami különlegesen szokatlan dologról beszélhetünk.”

Júliusban a török aranyeladások megközelítették a 2 milliárd dollárt Irán felé…. ez a kereskedelmi mennyiség nem maradhat megjegyzés és jelentés nélkül; a török és a nemzetközi média a kapcsolatokra/kapcsolódásokra összpontosít.

Irán arany hálózatába Dubai is beleértendő

Ahhoz, hogy megértsük Iránt az arany viszonylatában, tegyünk egy látogatást Isztambul nemzetközi repterén a Dubajba induló járatok beszállókapuinál. Az utasok dollármilliókat érő aranytömböket visznek bőröndjeikben; így szállítják az Iránba irányuló aranyat közvetve először az Egyesült Arab Emirátusokba, majd onnan Iránba. Ezt támasztja alá azon török kereskedelmi adat is, mely szerint idén augusztusban a nemzet fő partnerországa export tekintetében hirtelen az Egyesült Arab Emirátusok lett, annak ellenére, hogy ez néhány hónappal ezelőtt még Irán volt. Törökország 2,3 milliárd dollár értékű arany exportjából 1,9 milliárd dollár az Emirátusokba ment augusztusban.

Szeptemberben újra az Emirátusok volt Törökország legértékesebb export partnere, és az exportcikk továbbra is az arany volt: az 1,39 milliárd dollár értékű exportból 1,14 milliárd dollár volt a sárga nemesfém.

Wallace szerint a Törökország és Irán közötti aranykereskedelem jól dokumentált: „Most úgy tűnik, hogy Irán az Egyesült Arab Emirátusokon keresztül kapja az aranyat. Az Iránba küldött arany nagy része kis hajókon érkezik.”

Wallace azt is mondta, hogy az iráni határokon bejövő fekete kereskedelem Afganisztán és Irak irányából zajlik, ahol kamionnyi rialt cserélnek át keményebb valutára és időnként aranyra. Ezen valuta nagy részét szintén arany vásárlásra fordítják, hogy még többet vegyenek Törökországból.

Különböző teóriák keringenek arról, hogy mi áll ténylegesen a megnövekedett iráni aranykereslet hátterében: egyesek szerint a lakosság szeretné megtakarításait biztonságban tudni, mások szerint a kormány szponzorálja ezeket a vásárlásokat – noha Wallace szerint képtelenség lenne ekkor mértékű nemesfém felhalmozást véghez vinni a rezsim bevonása nélkül. Egy átlag iráni szeretne több aranyat birtokolni, mint amennyihez ténylegesen hozzá tud jutni; de az ország korrupciója és haverszellem miatt az arany nagy része minden bizonnyal a rezsim és szűk baráti köre kezében marad.

„Az arany lehetővé teszi az Iszlám Forradalmi Őrparancsnokság és a rezsim számára, hogy időt vegyen. Amikor a valutád alapvetően csak papírzsebkendőnek jó, akkor találnod kell egy másik utat annak stabilizálására. Ha nem találnak megoldást a hiperinfláció kezelésére, akkor a valuta tovább fog romlani. A pánik elterjed és a tőke kiáramlik az országból” – véli Wallace.

Ilyen feltételek jelenléte mellett a nyugati országok remélik, hogy az iráni kormány térdre kényszerül. Ez idő alatt, az iráni polgárok szeretnék kezükben tartani megtakarításaikat, ezért továbbra is mindent megtesznek majd, hogy nagyobb mennyiségű aranyhoz jussanak.