„Gata, hivatalosan Gold Anti-Trust Action Committe, azaz Arany Trösztellenes Végrehajtó Bizottság, kitart azon álláspontja mellett, hogy egy gold kartell nyomást gyakorol a nemesfémárakra és arra törekszik, hogy fényt derítsen ezen csoport titkos tevékenységeire.”

A Gold Investing News (GIN) riportot készített Chris Powell-lel, aki a GATA kincstárnoka és igazgatója, akivel rendkívül érdekes társalgást folytatott arról, hogy mi folyik az aranypiacon. A riport második felét olvashatják alább:

GIN: Segítene olvasóinknak könnyebben megérteni Mill Murphy (GATA) megjegyzését arra vonatkozóan, hogy a központi bankok 2001-ben rájöttek arra, túl sok arany van, túlságosan alacsony áron? Nyilatkozatában azt mondta, hogy a jegybankok egy újfajta menedzsment rendszerbe kezdtek, mely azóta már 12 éve működik.

CP: Szerintem Ő úgy értette, hogy a nyugati jegybankoknak tartalékuk egy részét piacra kellett dobni azért, hogy a tömbkereskedő bankoknál rögzített short pozíciójukat fedezzék. Ez volt az, amit úgy hívtak arany leszállítási kereskedelem, a `90-es évek alatt. Hiszünk abban, hogy ez hatékonyan megszerkesztésre került, amikor Robert Rubin lett a Kincstár titkára. Az arany szállítási kereskedelemben, sok nyugati jegybank lízingelt aranyat nagyon alacsony kamatra a tömb-bankoktól. Ezek a bankok eladták ezt az aranyat és azon államkötvényeket vásároltak, amelynek 5%-os évi kamata volt. Begyűjtötték a kamatrést, mely kockázatmentes volt mindaddig, amíg a jegybankok garantálni tudták, hogy bármilyen short pozíció esetén le tudják szállítani az aranyat.

A tömbkereskedő bankok rengeteg pénzhez jutottak ezáltal. Az arany árakat lenyomták. A kamatlábakat is lenyomták és a kormány kötvényárfolyamait támogatták. Ez akkor kezdett probléma lenni, amikor kezdtek kifogyni az aranyból és a gyártás visszaesett a csökkenő aranyárak miatt. Összegezve: az arany felszívódott.

Nem tudom bizonyítani, de úgy gondolom, hogy az arany ára azért emelkedett 2000-2010 között – annak ellenére, hogy a központi bankok néhány hetente arany eladásokat tettek közzé – mert ténylegesen nem történek eladások. Valójában lízingek visszavonásáról volt szó, amelyet az előző évtizedben kötöttek. A jegybankok rájöttek arra, hogy nem tudják fedezni az aranyukat, ezért beleegyeztek abba, hogy a tömb bankok megkegyelmezzenek neki készpénz megállapodás ellenében.

GIN: Ha a nyugati jegybankok elveszítették, kiadták lízingbe vagy eladták aranyuk nagy részét és már nem rendelkeztek annyi fizikai arannyal, amellyel el kellett volna tudniuk számolni, akkor miért nem váltak vásárlóvá, ahogy tette ezt számol feltörekvő jegybank a piacon?

CP: Egy, nem tudjuk, hogy nem vásárolnak ténylegesen. De nem hiszem, hogy valóban szükségszerűen bejelentenék-e. Tudok Önnek példát mondani arra, hogy hivatalos közleményben az aranyról szóló információ mikor volt helytelen v. téves.

GIN: Ha az arany valóban ilyen fontos tényező és a nyugati jegybank már nem rendelkeznek annyi arannyal, mint egykor, akkor miért nincs nyoma annak, hogy aranyat vásárolnának, úgy, mint teszik azt a feltörekvő nemzetek jegybankjai melyek növekvő ütemben bonyolítanak le vételi ügyleteket?

CP: Az a véleményem, hogy a világszerte működő jegybankok két kategóriába sorolhatóak, van a keleti és a nyugati csoport. A nyugati csoport az Egyesült Államokkal együtt lefelé nyomja az arany árát, hogy ezzel a dollárt támogassa. A keleti jegybankok ennek nem részei, és azok az aranyban a hosszú távú befektetést látják. Az arany árfolyamának nyomásgyakorlásában nem vesz részt a világ minden jegybankja.

Néhány évvel ezelőtt a Wikileaks által kiszivárogtatott információk szerint az Egyesült Államok Bejing, Kínában található nagykövetsége az FBI washingtoni irodájával milyen beszélgetést folytatott le. Ezek a kínai kormányzati hírek angolra történt fordításai voltak, melyek ügynökségi hírek voltak a nyugati aranyárfolyam eltussolásáról. Ezen információk jelentősége annyi, hogy nyíltan rávilágít arra a tényre, hogy a kínai kormány hosszú ideje figyelemmel követi a nyugati jegybankok aranyár elhallgatási rendszerét, és az amerikai kormány tudta, hogy ezekről a kínai kormány is tudomással bír.

GIN: Tehát az Egyesült Államok kormánya volt a főszereplő az arany eltitkolásában néhány vezető jegybank társaságában? De akinek ténylegesen van fizikai arany, az képes igazán ellenőrzése alatt tartani az aranyára – így van?

CP: Igen, én is azt mondanám, hogy akinél a legtöbb arany van, az vezeti a piacot. Továbbszőve a gondolatot, aki az aranyat birtokolja, az a világ devizapiacait és kamatlábait is meghatározhatja, csakúgy mint az állampapírokat. Mert az arany ára fogja mindig is befolyásolni ezeket a dolgokat.

GIN: Amennyire tudjuk az uralkodó feljövő piacok azok, akik készleteket halmoznak fel az elmúlt évek során, tehát ők irányíthatnák a piacot?

CP: Természetesen hatással vannak rá, de azt nem tudnám megmondani, hogy valójában milyen mértékben. A hivatalos aranyjelentések megbízhatatlanok. Mindenki úgy véli, hogy Kína sokkal több arannyal rendelkezik, mint amennyi jelentésében áll. Néhány évvel ezelőtt Kína kb. 5 éven át nem jelentett semmilyen növekedést a sárga nemesfémkészletében, aztán egy napon jelentős gyarapodás jelent meg a közleményekben. Ez a tekintélyes emelkedés nem egyetlen éjszaka alatt megy végbe. Biztos vagyok abban, hogy most is ez zajlik.

Ez a legmagasabb nemzetbiztonsági ügy. A nyugati központi bankok nem akarják, hogy a világ tudja, mennyi arany van a széfjeikben illetve mennyit adnak ki lízingre vagy adnak el, mert az arany hihetetlenül erős fegyver.

GIN: Ha vesszük a fizikai aranybirtoklást, valamint az arany manipulációs rendszert, azon embereket érinti, akik az infláció ellentételezéseként vagy egyfajta deviza összeomlás kivédésre vásárolják?

CP: ez bármikre igaz, aki azért vesz aranyat, mert annak ára egyfajta védelmet nyújthat. A papírokat azért hozzák létre, hogy alacsonyan tartsák az árat. Most ez a rendszer működik. A jegybankok úgy döntöttek, hogy csak akkor nyúlnak az aranyhoz, ha az megtévesztő, gyanús és akkor képzeletbeli aranyat kreálnak, mely valójában nem létezik. így tartósítják arany megtakarításuk nagy részét.

GIN: Mivel ez a séma él és létezik, sok ember nagyon sok pénzt csinált szimplán papírokkal?

CP: Igen, így igaz.

Forrás: www.goldinvestingnews.com