2023 első fele rekordot döntött a  jegybanki aranyvásárlásban , amelyet nem más, mint Kína és Oroszország vezetett. Az olyan szervezetek, mint az  Arany Világtanács,  elképesztő növekedésről számoltak be 2022-hez képest:

„Egy év alapon a jegybankok elképesztő nettó 800 tonnát vásároltak, 14%-kal többet, mint az előző év azonos időszakában.”

Függetlenül attól, hogy  a januári effektus  érvényesül-e az arany árfolyamára 2024 első hónapjának befejeztével, rengeteg jel mutat arra, hogy a jegybanki vásárlási roham legalább az új év első felében folytatódni fog. A felgyorsuló  dollárleváltás csak az egyik tényező, mivel az olyan erős hatalmak, mint Kína és Oroszország, továbbra is stratégiailag egyre távolabb kerülnek az USD-hegemónia szorításából.

Természetesen a Biden-adminisztráció lépései Oroszország szankciókkal való elszigetelésére az ukrajnai konfliktus nyomán csak további  lendületet adnak az oroszoknak, hogy folytassák az amerikai dollártól való bármilyen módon való megszabadulást . Az ingadozó rubel és az ukrajnai és izraeli digitális háború táplálására szolgáló új amerikai kiadások hullámával együtt logikus, hogy Oroszország aranykasszája tovább fog növekedni.

Arra is fogadhat, hogy Kína és Oroszország lényegesen több aranyat vásárol, mint amennyit nyilvánosan közölnek, így a valós számok mindig magasabbak, mint amilyennek látszik. Ahogyan  Jim Richards többször is rámutatott, például ebben a tavalyi első negyedéves tweetben, az olyan országok, mint Oroszország és Kína, a kimutatott vásárlási programokon kívül megszerzett aranyat messze meghaladják, amit hivatalosan állítanak:

„Az Orosz Központi Bank 30 metrikus tonnás növekedésről számolt be aranytartalékaiban. Ez egy évnyi kiegyenlítés után valószínűbb a bejelentés elmulasztása, mint az akvizíció elmulasztása miatt. Örülök, hogy Oroszország visszatért a játékba.”

A Fed tudja, hogy sarokba hátráltatta magát, és nincs más választása, mint 2024-ben csökkenteni a kamatot – ami azt jelenti, hogy a központi bankoknak módot kell találniuk arra, hogy fedezéket nyújtsanak az egyszerűbb pénzpolitikák ellen. És bár a Fed mérlege zsugorodott 2023-ban, a Covid-korszak alatt hozzáadott trilliókkal keletkezett rést meg sem közelítette. Természetesen ez nem akadályozza meg Powellt abban, hogy megfussa győzelmi körét a 2023-as utolsó, FOMC utáni sajtótájékoztatón a kamatemelések leállításáról:

– Ez azt jelenti, hogy azt gondoljuk, hogy eleget tettünk.

A 2024-es alacsonyabb kamatlábak azonban még nagyobb inflációt támasztanak alá, nem pedig kevesebbet – ami a dollár emelkedéséhez és az arany és más nyersanyagok relatív árának emelkedéséhez vezetne. Nem Peter Schiff az egyetlen, aki rámutatott erre, de csak annyit kell tennie, hogy felejtse el, mit mondanak a központi bankok, és nézze meg, mit csinálnak. A bankok készen állnak arra, hogy több aranyat tegyenek tartalékaikba, hogy megvédjék magukat a dollárra nehezedő nyomástól, még akkor is, ha a Fed győzelmet aratott az inflációs csatában. A kérdés csak az, hogy melyik következik be előbb: a dollárválság vagy az államadósság összeomlása? A jegybankárok nem fognak várni, hogy megtudják

Hiszen 2023-ban még magasabb nominális hozamoknak sem sikerült lelassítaniuk az arany rallyját. A virágzó kincstári hozamok nem többet, hanem kevesebb bizonyosságot tükröznek a gazdaság egészségében, mivel a befektetők a Treasury-k és a kötvények vélt biztonsága felé menekülnek. De ami felfelé megy, annak le kell esnie, és  a kincstári piac összeomlása a dollárt tönkreteszi , és magával viszi a gazdaság többi részét is:

„…a Treasurys összeomlása a dollár értékének zuhanására kényszeríti, ami brutális gazdasági visszaeséshez fog vezetni – olyanhoz, amelyben az ország „életszínvonala” drámaian csökkenni fog.”

Végül, 2024 még nagyobb bizonytalanságot hoz az Egyesült Államokban folytatódó proxykonfliktusokkal, és különösen az amerikai elnökválasztással szemben, amely megerősíti a belpolitikai instabilitás globális képét. Mivel mindkét oldal jelöltjei, mint például RFK Jr. és Vivek Ramaswamy a központi bankokban való uralkodásról , a hadiipari komplexumról és az Egyesült Államok adósságspiráljáról szóló, rendszerellenes üzeneteket fogadnak el  , rengeteg jelölt rázza meg a fészket olyan módon, ami hallatlan lett volna. csak pár választással ezelőtt. Ahogy Robin Tsui, a  South China Morning Post  munkatársa rámutat, kissé nyilvánvalóan:

„…a 2024-es amerikai választási ciklus előtt továbbra is fennáll az amerikai kormány leállásának, a fiskális politikai vitáknak és a politikai állásfoglalásoknak a lehetősége.”

Igaz, hogy sok  közgazdász és Fed-tisztviselő nem adta fel a  jövő évi „puha landolás” reményét, ami az arany iránti kereslet csökkenésével járna. De ahogy sürget az idő, ez az állítás még ők is elismerik, hogy végül üresnek bizonyulhat. Minden őszinte megfigyelő számára az instabilitás, az infláció, a negatív hozamú adósság és a választási év őrületének újabb jelei mind arra utalnak, hogy ebben az évben nagy szükség van a biztonságra.

Elnézve az amerikai bankárok és tisztviselők nyilvános állításait,  a központi bankok tudják az igazságot: továbbra is aranyat kell zabálniuk . Ez az egyetlen értelmes stratégiai manőver, és kevés más értelmes módja van annak, hogy megvédjék magukat attól, hogy járulékos károkat okozzanak az önpusztító gazdasági beavatkozások, a túlfeszített külföldi összefonódások és az Egyesült Államokban a választási év politikai zűrzavara következtében.

Forrás: Schiffgold