Sok ember nem felejtette el a tényt, hogy a nemzet aranytartaléka segítette ki az országot a fizetési egyenleg válságában 1991-ben, amikor is az országnak fizikailag Londonba kellett szállítani aranytartalékát biztosítékként a Nemzetközi Valutaalaptól folyósítandó kölcsön érdekében, melyet ha nem kap meg, akkor egyéb kölcsöneiket nem tudták volna visszafizetni.

India arany iránti vonzalma számos álmatlan éjszakát okozott már az ország pénzügyminiszterének, Palaniappan Chidambaramnak és vezetősége alatt számos olyan intézkedést vezettek már be, mellyel az ország aranyéhségét szándékoznak csökkenteni. Az importvámot 2%-ról 8%-ra emelték, és az Indai Takarékbank szintén korlátokat vezetett be az aranyimportra vonatkozóan. Mindazonáltal az indiai jegybank 21,55 milliárd usd értékű aranytartalékkal bír, és a központi bank továbbra is vásárol különböző országokból aranyat.

Az ország fizetési egyenlegében 1991-ben bekövetkezett válság mindenképpen fordulópont volt az indiai gazdaságban, mely megnyílt a liberalizáció felé, számos külföldi országot vonzott hatalmas befektetési lehetőségekkel, hogy azok megvessék lábukat Indiában.

A függetlenség után a Nehruvian érában úgy vélték, hogy az ország szuverenitását leginkább a gazdasági fronton tudják megvédeni, ezért óriási gyárakat és tudományos létesítményeket építettek. Az Önfenntartás lett a gazdaság mottója, mely így ezáltal többé-kevésbé elzárkózott a világkereskedelemtől.

Noha India az utóbbi időben már gazdaságilag egyre inkább nyitottá vált a globális kereskedelem irányába, az arany iránti „szerelem” nem csökken; ugyanakkor Kína lehet a legnagyobb sárga nemesfém-felhasználó idén – legalábbis a Világ Arany Tanács becslése alapján.

A hivatalosan nyilvántartott nemzeti aranytartalékon felül a háztartások, templomok és vallásos intézmények továbbra is felhalmozzák az aranyat, mint egyfajta végső megtakarítást a nehezebb időkre….

Forrás: www.bullionstreet.com