Már az ókortól kezdve használták az aranyat fizetőeszközként. Az aranybányák az uralkodók kezében voltak, a kibányászott arany a kincstárba került, majd megmunkálták. Az arany érmékre az uralkodók képmása került.
Az Árpád-házi uralkodók körében bevett gyakorlat volt a pénzrontás. Mivel a pénzérméket évente be kellett váltani, így a következő évben a pénz névértékének megtartása mellett annak nemesfém tartalmát folyamatosan csökkentették. Ez a nyereség volt az úgynevezett "kamara haszna".
Károly Róbert vetett véget ennek a gyakorlatnak 1325-ben, amikor is értékálló aranypénzt veretett. Ennek váltópénzeként készült el később az ezüstdénár, amelyből 100 ezüst felelt meg egy aranynak.
